Minden napunk az alábbiakkal kezdődik, bárhogy próbáljuk elhessenteni ébredés után a szorongató, esetleg múltat idéző álmainkat. Kényszeresen próbálunk megfelelni a nap kihívásainak, dohányzunk, iszunk, mindegy, hogy alkoholt, kávét, energiaitalt, netán drogot használunk, csakhogy túléljük az előttünk álló napot.

 Igyekszünk megfeleni mindenkinek és mindennek, aggódunk a holnapért, a máért, aggódunk a következő pillanatért, de ezt is elfojtjuk, legyömöszöljük a tudatalattinkba, a gyomrunkba.

Telefonálunk, MP-én zenét hallgatunk, este TV-t nézünk, majd ágyba zuhanunk altatóval, droggal, csak mélyen és gyorsan aludjunk.

Egyetlen dolgot nem teszünk, nem hallgatózunk befelé, félünk meghallani saját gondolatainkat, nem tudunk mit kezdeni saját csendünkkel?

Kóklerekhez járunk, jövőt jósoltatunk, nézzük a jósportálokat, pszichológusoktól kérünk felmentést önmagunk számára... És eltelik az életünk, ami tele lehetene önmagunk csodáival.

 Felcsavarodunk önmagunkra, néha visszapörgünk, mint a búgócsiga, aztán a holnapot újrakezdjük ugyanazon süppedős előre kitaposott lépteinkbe lépünk újra és újra, míg végül lassan elkezd süllyedni alattunk lábnyomaink által kitaposodott ösvény, iszamossá válik, lassan a derekunkig ér, majd jön a hirtelen jótékony, megváltó betegség, egy kis szünet, hogy figyeljünk a bensőnkre, de nem, nem gondolkodunk, csak a tüneteket próbáljuk orvosolni.

 A mandala ma "nagy divattá" lett kis országunkban, vannak akik ebből élek, mások gyógyulnak általa.

 A mandalát a buddhista szerzetesek hosszú ideig készítik, finom porral, melyet színeznek. Nagy türelem, biztos kéz szükségeletik hozzá és meditáció. A mandala mindig egy előre meghatározott jelentéstartalmat hordoz. Egy mandala elkészítése akár több hetet is igényel a szerzetesektől, akik, miután elkészült, manifesztálódott,  helytől függően szétfújják, szél viszi, de a lényege, hogy miután életre kelt, egy fuvallattal semmivé is foszlik. Ilyen az emberi lét minden lépcsőfoka, lépünk egyet és már múlttá vált, napjaink illékonyabbak, mint azok a bizonyos mandalák...

 Habár, ha vesszük a fáradtságot, életünk szakaszait megélhetjük mandalaként, melyet, igaz, elfúj a szél, de képe velünk marad.

Építsünk hidakat, melyek egymáshoz vezetnek, ezek a hidak mindaddig fikciók, míg mindkét fél el nem kezdi építeni a semmiből, majd az univerzum összeköti a két kezdetet, mely híddá válik, ahol emberek összetalálkozhatnak, ledobhatják álarcaikat és ha csak kis ideig is, de önmaguk lehetnek önnönmaguk és a másik szemében is, egymást segítve, hogy a mindennapi bukdácsolás könnyebb legyen

---

Oldal: mandalahidak.hupont.hu
hidak embertől - emberig az univerzumon át - © 2008 - 2024 - viveka.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat